Egy szuper vendégség margójára

Alapvetően nagyon szeretem, ha vendégeink vannak. Magukért a vendégekért is (igazán ritka, ha olyan valaki jön, aki inkább ne jönne; a legtöbbször szerencsére jó vendégségeink vannak:)), de - mivel ugye állati ritkán vagyunk itthon, ami azzal jár, hogy ezer kis manócska folyton kupit csinál, majd röhögnek a markukba, hogy este holtfáradtan inkább ágyba rogyunk, mint takarítunk - ez remek motiváció a takarításra is. Lehet kövezni:P

Ma a Zuram unokatestvére jött el férjestül, anyjostul, apósostul az ország másik végéből. Szeretjük őket, borzasztó természetesek, és szeretik egymást, meg minket is :) Egyszerűen jó velük lenni. Állati ritkán találkozunk, de még sose kellett tiszteletköröket futni, amikor jöttek, vagy mentünk.

Szendvicstorta: teflonkenyér, keresztben szeletelve,
mindenféle színű és ízű krémekkel (sajtkrém, tojáskrém,
szalámi, spenót; a lehetőségek száma
végtelen) töltve.
A szeletelés után tragikus hirtelenséggel elfogyott,
mindenki megelégedésére :)

Készültünk is rettenetesen: takarítás, kupielpakolás, sütfőzés, minden játszott :) Anyukám volt ma a főszakács, szendvicstortát készített (régesrégi étel nálunk, rötyögtünk is, amikor a múltkor bedobtak egy szórólapot, hogyaszongya: újdonság: szendvicstorta! Minden alkalomra! :D), és hogy rendes étel is legyen, brokkolikrém leves volt (ízlés szerint levesgyönggyel vagy reszelt füstölt sajttal), és csirkecombok saját levükben párolva-sütve, és párolt rizs. Desszertnek a vendégek által hozott gyümölcsöket ettük. Szuper volt:))

Híres "szottyos csirkénk". Ennek is csak az emléke maradt:)

Tippeket is kaptam tőlük egészséges nasikra, szomorú módon azonban a szita alkatú fejemen hamar átszaladt az infók nagy része... de majd elkérem őket emilben :))) (amit megjegyeztem, az a kókusztej-por, amit bioboltban szerezhetek be, és tej helyett szinte bármihez használhatom.... és a tejbegríz helyett pirított dara, kis karamellsziruppal, kókusztejjel gombóccá formázva, gyümölcsdarabokkal töltve.... ezt ki is próbálom, amilyen hamar csak lehet :))

mindenki a másikat vádolta csalással :))))

És még az idő is szenzációs volt egész nap: pólós, szélmentes, verőfényes, csodálatos napunk volt :)

Recept - sült csirkemellcsíkok salátával, tzatziki-mártással

Persze ne gondoljon senki klasszikus tzatzikire, fogalmam sincs, azt hogy csinálják :)) mondjuk inkább úgy, hogy van egy határozott elképzelésem a tzatzikiről, és azt próbáltam lefordítani amolyan "borsósra".

Először persze apró csíkocskákra vágtam egy kilónyi csirkemell-filét, aztán beleforgattam a következő "szószba": sót, borsot (fehéret és feketét is), chilipaprikát, fokhagymát, majorannát, kaprot, meg "amit még találtam és szeretjük" fűszerféléket, enyhéncsípősre beállítva két evőkanál olívaolajjal elkevertem, kis mustárral feldobtam. Ezután a bepácolt csíkokat lefedve hűtőbe tettem (érdemes a sütés előtt órákkal bepácolni, lehet akár egy nappal is... sokkal ízesebb lesz a hús).

Aztán lereszeltem egy kígyóuborkát, sűrű reszelőn. Ki kellett volna nyomkodni, de elbambultam, de így túl híg lett:)... Aztán kinyomtam néhány gerezd fokhagymát (érzékenyebbek és randizni készülők elégedjenek meg egy-két gerezddel, vámpírok ellen mehet bele az egész fej - bocs, Klári :)), belekevertem az uborkába, megsóztam, és felöntöttem kefírrel, fedve szintén hűtőbe ment, pihenni.

Fotózni persze nem könnyű
villanyfénynél, három éhes, nyüzsgő gyerek mellett... :)

A salátát, mint említettem, anyukám megcsinálta reggel, a következőképpen: nagylyukú reszelőn téli káposztát, és répát kb egyenlő arányban lereszelt. Én aztán lelocsoltam a reszelt cuccot pici olívaolajjal (érdemes tényleg csak keveset tenni rá, az olívaolajnak erőteljes íze van, de mi azért mégiscsak a zöldségek ízét szeretnénk alapvetően érezni:)), ez is elment pihenni - lehetőleg úgy fedjük le, hogy levegő ne érje, mert megbarnulhat, úgy is finom, csak nem olyan szép... Sózni is csak azt a részét érdemes, amit éppen eszel, ha muszáj, mert sózva megpuhul.

No. Amikor szólt anyukám, hogy hazafelé tartanak a csajokkal, beizzítottam a hot plate-t, majd beleborítottam a pácolt husit. Serpenyőben egyébként nyilván pont ilyen finom lesz:) Fehéredésig fedő alatt párolódott, aztán fedő nélkül lepirítottam egy cseppet.

Tipp ínyenceknek (és nem-diétázóknak):  egy kiskanál darált paprika, vagy kis marék rizs, esetleg sült krumpli illik hozzá :)

Mérés - vége az első hónapnak

Hát, ezt is megértük.

Tegnapelőtt este igaz pánikban meredtem a lábamra, majd a naptárra... és majdnem kiugrottam az ablakon (lebeszéltem magam. Ez az épület kétszintes, a legmagasabb ablakból is max combnyaktörés lett volna a vége. Megéri az?! A legközelebbi diéta előtt a tizennyolcadikra költözöm). Rájöttem, hogy megint telihold, lassan az egyéb ödémásító dolgaim is következnek, plusz ugye melegebb van, mint egy hónapja. Kész, ha nem ugrás, akkor kötél. Vagy mittomén. Vagy elmegyek világgá.

Különben is, hogy tudhat az ember rendesen életmódot váltani, ha a nagyratörő terveit rendszeresen derékba töri tüneményes édesanyja a segítőkészségével?! Mert főzni csak akkor tudok, ha előbb anyukámat összekötözöm egy sarokba, vagy elküldöm a Bahamákra nyaralni, onnan nem tud hazajönni segíteni.
Most elég sokat van itthon, szabadságon, ilyesmik, és mióta busszal járunk, a segítős kedve az egekbe szökött. Na persze, imádom érte. De pl kitalálom, hogy ma csirkemellcsíkokat fogok grillezni, salátával, tzatzikimártással - és mire hazaérek, itt az öregtarhonya, meg a rántott leves :)
Finom, naná. Sőt. Egyenesen isteni, és még diétátlannak se mondhatom nagyon, mert zsír nélkül készült, kis rántással. Vagy hurka, természetesen krumplival. De ne legyek igazságtalan :) Mert tegnap pl grillezett szűzérmék voltak káposzta-répa-csicsóka összeállítású salátával, aminek csak két apró hibája volt (azon túl, hogy kevés voooolt): a szűzérméket vajon grillezte, a salátára olajat tett. Ja? és főzőtejszínből, szójaszószból, egyéb titkos összetevőkből mártás volt hozzá. (ezen a ponton akartam komolyan kötelet, meg ablakot, meg villanysütőt a fejemnek). Hát szóval imádom az anyukámat :))

Aztán:  oké, igazából nem diétázom. Életmódot váltottam, a legnagyobb változás a rendszeres, célzott mozgás, meg a rettenetes mennyiségű zöldség, amit megeszek. Szeretem a zöldséget, de mindig lusta voltam előkészíteni, hogy megegyem. Most rászorítom magam. Meg a gyümölcs. Abból is jó sok (inkább a savanyúak, mint az édesek, nem, nem kérem felemlegetni a málnát a tejjel, köszönöm:P). Szóval alapvetően kikérem magamnak, hogy diétáznék, nem. És már arra is rájöttem, hogy nem kilóban akarom mérni az átalakulásomat, mert nem lesz meg a húsz kiló, ha sportolok (az izom ugye nehezebb a zsírnál, csak sokkal kisebb térfogatú.). De meglesz a három ruhaméret, ha belehúzok. Vagy nemtomhány, még utána kell néznem a ruhaméreteknek, hogy be tudjam lőni. Van néhány nadrágom eltéve a régi szép időkből, majd megnézem őket. Vagy bemegyek egy farmerboltba, és felpróbálok egy farmert, aztán belövöm a célt :) Hehe. Lökött tyúk, tudom én...

Hát igen, ilyesmikkel terelgettem. A témát, ugye. És már majdnem lekéstem a tegnapi tornát, ahol mérős napom volt. Majdnem direkt lekéstem. Hoppá, sajnos bocsi nem tudtam jönni, holnap már nem érvényes, mérjünk inkább a jövő hónapban, köszi, minden nagyon szép, minden nagyon jó, hagyjuk a témát, sok a dolgom, viszlát.

Fúj.

Be voltam tojva, na. Különben is, a szűzérméket állati sokáig nassoltuk tegnap. Zabás napom volt. Időnként rohamban tör rám a zabálhatnék, olyankor képes vagyok reggeltől estig enni. Jó, tegnap főleg gyümölcsöt ettem, meg szűzérmét. Mártással. Vajon grillezve. olajas salátával (Levin módra, a szerk. megj.) És mostanában karalábét nassolok, meg zellert, meg répát. De akkor is. Mondtam is a curves-ös segítőmnek, hogy nem állok rá a mérlegre. Nem és nem. Mérjen centit, de kilót nem mérhet, nem fogytam, híztam, brr. Állati hisztis voltam, bár kívülről talán nem annyira, mint belülről...

Na, le lettem cseszve. Nyilván kedvesen meg humorral, de alaposan. És persze megmértek. Aztán lecsesztek megint, hogy mit kell feleslegesen előre hisztibe pörgetnem magam, de akkor már nem érdekelt :))))

Eredmények:

mell: 110 cm (-2 cm)
derék: 86 cm (-5 cm, hát ez derék :) éreztem is, hogy lötyög a nadrágom... rá is jöttem, hogy kinyomom a hasam, hogy le ne csússzon a nadrág... ettől meg nem látszom túl kecsesnek :))
has: 104 (-3 cm)
csípő: 114 cm (-0)
comb: 63 cm (-0)
kar: 30 cm (-0)
zsír: 39,3 % (-2,3%)
súly: 75,9 (-1,5 kg)

Azt mondta a segítőm (edző? edző.), hogy a gyaloglás miatt nem szabad várni, hogy a combom-csípőm nagyon csökken, mert épül az izom. Ahhoz képest... még jó is :)) - jól meg is ajándékoztam magam egy Curves-ös kulcstartóval :)))


 ... és ma (szabadságon vagyok, mert a Középsőnek nincs jól a gyomra) csirkemellcsíkokat grillezek estére, tzatzikival :) (Anyukám természetesen lereszelte nekem a saláta hozzávalóit... :))) De már elment dolgozni :))

Hajnali séta madárcsicsergéssel

Igen, ma is öt óra pár perckor indultam munkába, és igen, ma is, mint mostanában legtöbbször, gyalog mentem.

A szomszéd kutya, akit még akkor is megsimogatunk, ha a busz az orrunk előtt tép el százzal suli és ovi iránt (mert bár az összes kutyát szeretjük, de zsömijeinknek nincs párja) akkor érkezett haza a reggeli sétájából, ami azt jelenti, hogy nem slisszanhatok el a kerítés előtt csak úgy: ha már nem viszek gyereket, akkor tessek helyettük is hízelkedni, simogatni, fültövet vakargatni, mert ha nem, akkor az egész környék felébred a felháborodásra.

Öt perc korrumpálás után aztán nekilendülhettem az útnak, és újabb öt perc múlva már teljesen lerészegedtem a langyos levegőtől, a tavaszt hívogató és ígérgető, szintén részegnek tűnő madarak dalaitól, meg egyáltalán: varázslatos volt a hajnal. Mire lesétáltam a szokásos kilométereimet, úgy éreztem, ma bármit elérek, amit csak akarok :)))


A nap kedvessége aztán nem tört meg, kedvvel dolgoztam, kedvvel fogadtam a Barátosné-váltótársamat, aztán Apjámat, aki Nagylánnyal együtt jött értem, hogy elkísérjen a havi nagybevásárlásra (nem, kocsi még mindig nincs kész. Talán a jövő héten. De lassan el is felejtjük, mire jó.... )

Grahamzsemle

Itthon még kedvesebbül zárulgat a napom: talán viszonzásul a tegnapi grahamzsömlékért, friss kenyérért, avokádókrémért, talán csak úgy, spenótkrémleves várt reszelt sajttal, sült kacsaszárnytő, rizzsel, és Apja palacsintát sütött, fele tönkölylisztből, amit aztán olasz narancslekvárral (köszönöm, Erika!!!), és házi szőlőlekvárral (Vadikánk, ezt neked köszi:)) töltöttünk; a korona a vacsorán  pedig egy kis tejjel és nádcukorral szórt  - március lévén ugyan fagyasztott - málna volt :)