Első nap (kezdeti nehézségek)

Na jó, hát nem tervezem, hogy minden nap agyramenő részletességgel leírom, mibe akar beletörni a bicskám :) De azért, hogy képet kapjunk a körülményekről, nézzük a tegnapi napomat, ami sok szempontból átlagosnak mondható.

Először is, ma kábé negyven napja nincs autónk. Illetve van, de - ahogy a gyerekek mondják - kórházban, szolidan csak a motorja ment tönkre, a szerelő bizakodik, én kevésbé. Szóval Dzsipi pihen, mi buszozunk.  Minden nap. Elvégre suli, ovi van, dolgozni kell, ésatöbbi.

 Tehát tegnap reggel, mivel délutános voltam, keltünk, apjának-gyerekeknek mézes kenyér, nekünk kávé - igenis, kávé, franciásan készítve, pumpás "kávéfőzővel", sokkal ízesebb, de gyengébb, mint a főzött, sőt, horribile dictu, tej, igaz, csak másfél százalékos, sőt, nádcukrot is kapott (na tessék. Rombolom az imidzsemet, rögtön az elején...), és rohanás a buszhoz, én is, mert eljött a napja a havi nagybevásárlásnak, most először autó nélkül.... Mi a város egyik végén, ovi-suli középen, szeretett hiperünk a város átellenes végén, egyszóval a helyzet ideális a szombaton említett sportosabb életmódhoz.
Nem baj, megoldjuk :)

Felültem egy buszra, ki a faluszélére, és bevásáltam. Vettem olivaolajat. (szívtam a fogam, mert bár nem a legdrágább, legszűzebb változatot vettem meg, ez se volt olcsó). Azt gondoltam, itt az idő: előveszem a jó kis öntöttvas serpenyőmet, meg a kontaktgrillt, ott készülnek majd a húsok. Vettem zellert, mert egyszer egy rapid diétában idegességemben (meg kellett volna főzni, brrr.... de zsírégető hatású, csak meg kéne enni....) minimális olajjal bordás serpenyőben szeletelve megsütöttem, és pillanatok alatt elfogyott, szóval csipsz rulez; vettem avokádót, kétfélét, (már körvonalazódik egy recept a fejemben, de még érnie kell, az avokádónak és a gondolatnak is), vettem biokuszkuszt, teljes kiőrlésűt (egyszer ettem  aszaltszilvás-gesztenyés csirkehússal, azt is meg kéne csinálni), és vettem a gyerekeknek müzlit a szokásos reggeli pehely helyett. Meg ilyesmik. Rögtön meglett a sport is, jelesül a súlyzózás, mert amikor vásárolok, mindig elfelejtem, hogy busszal vagyok, és megveszem a három liter tejet, meg a kiló nádcukrot, pl. Aztán persze cipelhetem.

Mázli, hogy közel a busz.

Férjhez érve azért a cucc felét kipakoltam, súlyzózzon ő is:)

Ezután megállapítottam, hogy hazajönni már nincs értelme, fordulhatnék is vissza, szóval beiktattam két-három régen halogatott ügyintézést. (a kínaiak szerint naponta 8888 lépést kell megtenni az egészséges élethez. Ez amolyan szerencseszám. Az utóbbi hetekben rendszeresen megduplázom.)

Az egészséges tányér

Ja, igen. Közben ettem is. Tejeskávé volt hatkor, fél tíz tájt kapott a bensőm egy kis gyümölcsszeletet, amit tegnap fedeztem fel, préselt gyümölcs, némi - kevés! - maggal párosítva, ostyában, isteni nasi; déltájt ittam egy bögrés levest (én nem tudom, el lehet-e hinni, ami rá van írva,hogy nincs benne tartósító meg ízfokozó, de nagyon jólesett), és két szelet puffasztott rizset ettem bolti zöldségcsipsszel (utóbbi finom, de állati drága. Nem vesszük fel a rendszeresen vásárlandók közé), este pedig szintén pufirizset, mozzarellával. Nem voltam éhes. Igaz, a munkahelyen akkora pörgés volt, hogy a negyed hatkor elkezdett vacsorát negyed nyolckor sikerült befejeznem. Tízre értem haza este, gyors puszi a kölkeknek, berogytam az ágyba egy gyümölcsszelettel, olvastam még kicsit, aztán tizenegytájt filmszakadás-szerűen elaludtam.

Ma már túlvagyunk a reggelen, mindenki beért, én mindjárt kenyeret sütök. Tényleg. Hát lesznek itt receptek is, miért ne? :)

Nulladik nap: Az elhatározást tett követi. Mégpedig azonnal.

Tegnap egy életmódváltás-program bemutatóján voltam. Ismerős cég, évek óta kapcsolatban állunk, szeretem, sok mindent köszönhetek neki. Eleve bizalommal indultam el.

Az előadó, egy biológus és életmódtanácsadó, remek humorral ecsetelte a saját problémáimat, ami az életmódváltás kifogásaiként működnek. Hogy hogy lehet ezt az egész családdal.... de ma rossz az idő... különben is, jönnek a barátok, inkább bulizzunk... nem nekem való a mozgás... öreg vagyok hozzá... úgyse lesz belőle semmi. Kész. Röhögtem magamon egész nap. Aztán azt is mondta, hogy picinként kell kezdeni, nem azonnal mindent gyökeresen, mert akkor úgyis feladjuk... (és igen, volt már erre példa!!!). Hanem csak picit. Ma picit, holnap picit többet.

És annyira jól éreztem magam, és annyira biztatott, amiket mondott és mutatott, és annyira akartam már ezt az egészet, még ha elméletben is, hogy eldöntöttem: elkezdem. Kicsinként, tervvel és heti eredménynaplóval, és ételreceptekkel, és mozgással - és, igen, étrendkiegészítőkkel is.

Minden vasárnap este mérés.

Ezen kívül eljárok tornázni, egyszer-egyszer elmegyek egy nyirokmasszázsra, szép lassan lecserélem a lisztet, tésztát teljes kiőrlésűre, a rizset barnára, az olajat olívára, a cukrot nádcukorra, sokkal több halat, zöldséget, gyümölcsöt fogok használni a konyhában, mint eddig. Ezt együtt csináljuk :)

És bevetem a tegnap megismert bogyókat is.

Előtte - I.

Előtte - II.

Mai adatok:

(magasság: 161 cm)
súly: 76 kg
mellbőség: 110 cm
derékbőség: 90 cm
csípőbőség: 114,5 cm
comb: 65,5 cm
felkar: 32,5 cm

Hát akkor kezdjük...

Évek óta probléma. A súlyom. Az erőnlétem. Az ödémám. A fájó izületeim, a frontérzékeny térdem, derekam, fejem. Tisztára, mintha nagymamakorú lennék, pedig dehogy!! Harminchat leszek az idén, két évvel fiatalabb vagyok, mint anyukám volt, amikor végre érett, igazi nőnek érezte magát. És én is inkább érzem magam jelenleg kölyöknek, mint felnőtt nőnek. Csakhogy amit látok... amit érzek, nem a lelkemben, hanem fizikailag... hát, az nem oké.

És most lett elegem. Nem először, de most végleg. Most aztán megváltozom, megváltoztatom, lefogyok, megjavítom, meggyógyítom.

Nagy kalandok kezdődnek most, remélem.