Tavaszkezdő pörgés

Említettem, hogy nagyon mennek a napok???

A múlt héten szabadságon voltam. Rengeteg, eget-földet, de legalábbis pincét-padlást megmozgató tervem volt: előkészíteni a házat a lomtalanításhoz, az évek óta a levegőben lógó ablakcseréhez, meg egyébként is... ehhez nyilván kellett volna Férj is, akinek persze pont ekkorra lett olyan munkája, hogy nem tudott eljönni a hétre. Így aztán a harmadát sem végeztem el a betervezett munkáknak.

Viszont edzésnek megfelelt :) A sok cipelés-pakolás-húzás-tolás mozgásban tartott a héten, ami azért jött jól, mert curves-be végképp nem tudtam már elmenni... (amikor meg tudtam volna, kedvem nem volt, hát igen).



De jönnek a jó hírek: elsősorban végre jön a Tavasz!!! Egyre többször van melege a Napnak, amitől mindig fergeteges jókedvem lesz. Boltba sétálunk, megveszünk kétheti gyümölcs- és zöldségadagot, ami aztán nyilván elfogy két nap alatt (de senki sem mondta, hogy egészségesen élni olcsó... és néha az sem vígasztal, hogy betegen élni alapvetően sokkal, sokkal drágább...), immár szokásosan megsimogatjuk az utunkba kerülő ötven-hatvan ismerős kutyát :) Legutóbb kétszer is sikerült olyan zsenge, friss karalábét vennem, hogy a kölkek egy pillanat alatt benassolták, alig hagyva nekünk :))

Sütfőzések: Egyelőre a születésnapi torták maradnak fehérlisztes, bár növényitejszínes fajták (az igazsághoz hozzátartozik, hogy sosem csináltam túl édes süteményeket), de decemberig már csak három torta van hátra: tesómé és Férjé márciusban, és a sajátom áprilisban; utóbbi kettő gyümölcsös változat lesz. Viszont alakul a pizzák-palacsinták átalakítása, ők már félbarnáknak készülnek nálunk; és a barnarizsnek nagyon nagy a sikere a családban - eltekintve a főzési idejétől, amit valahogy nem tudunk megszokni :)) Mára, egy néhány nappal ezelőtti salátabáros élményre támaszkodva, tonhalas barnarizssalátával készültem, zöldfűszerrel és citromlével ízesítve. Ez annyira jól sikerült, hogy a gyerekek is ették, méghozzá jóízűen (jól el is fogy idő előtt, de legközelebb nagyobb adagot rakok össze.... máshol is szeretik a gyerekek a halat???). Képet erről nem hoztam, sokszor úgy járok, hogy mire eszembe jutna fotózni, elfogy az étel (meg hát ez nem túl szép kaja :))

Ma újrakezdem a "hivatalos" edzéseimet, már felszáradtak a járdák a hó után, lehet újra gyalogolni a bokatörés veszélye nélkül, és mivel újra dolgozom, a curves is helyben lesz megint.

Napsütéses, hóvirágos szép Tavaszt kívánok Mindenkinek!!!!

Ja igen: fogytam két kilót!!!! Arányaiban nem túl sok, de motivációnak nagyon is sokat számít :)))))

Sűrítmény :)

Nagyon mennek a napok. Még pénteken itt hagytam egy bejegyzést, amihez fotókat kerestem, de nem találtam (nem adjuk, fel, kérem, csak idő kérdése!!!), aztán meg jól elsodortak a dolgok. Mint általában. Igaz, dolgozós hétvége volt...

Amikor a múlt héten a Curvesbe mentem, ott, mint minden kezdésnél, jól megmértek. Mindjárt meg is állapítottam, hogy összementem két centit.... De elhatároztam, hogy ezentúl az ottani mérésekre fogok hagyatkozni, még ha többnek is mér, mint én itthon mértem magam. Ott havonta van mérés (pont elég lesz. Azt az idegességet nem szeretem, pláne vasárnap este!!!)

TIENS vérenergia-stimuláló
- nagyon jól lazít, a hosszútávú hatásokról később

Adatok tehát onnan: (magasság: 159 cm)

• súly: 77,4
• testzsír: 41,6% (fúj, rosszul hangzik, de innen szép nyerni)
• mell: 112
• derék: 91
• has: 107
• csípő: 114
• comb: 63
• kar: 30

Ezek múlt hét hétfői,  vagyis hatodikai adatok.

Aztán, ugyebár, jól beteg lettem - tanulság: sose gyalogolj nyitott szájjal! Ha nem tudsz egyenletesen, orron át lélegezni, vegyél vissza a tempóból! - és persze kifeküdni az ilyesmit nemigen van idő. Sem kedv, naná. 

Állítólag méltó a hírére, majd jól leteszteljük :)

Viszont új családtagjaink keletkeztek, egyikül elég jól teljesítette a próbaidőt, másikukat majd hétvégén avatom fel; egy vérenergia-stimuláló, amolyan masszázsos-edzős gép, és egy főzőedény, sokat várunk tőlük!

Újra esik a hó. Kicsit még mindig fáj a torkom, így nem gyalog megyek dolgozni... de a Curves-t ki nem hagyom!

ui. Apa sokat csinosodott. Sokkal többet, mint én. Nem egy piszok alak?! :))

Farsangi tűnődés

Emlékszem, amikor a nagyok kicsik voltak, az első ovis farsangjukra úgy készültem, hogy csak na. Mert azt gondoltam, boltban bárki tud jelmezt venni, és minek hat egyforma pókember, meg nyolc egyforma, lötyögős ruhájú tündér?!

És, bár varrni nem tudok, fogtam, aztán megcsináltam a kölkeknek, amit akartak.  A Középső szupermen akart lenni, ő kapott egy kék harisnyát, egy kék felsővel, aminek lefejtettem a nyakát, és ráöltöttem egy piros kendőt, kinyomtattam a jelvényt, és egyszerűen ráragasztottam, kapott egy piros gatyát a harisnyára, egy piros térdzoknit, és sárga övet krepp csíkból... A Nagy kéményseprő volt, csupa feketében, szemceruzával bekormolt orral és arccal, meg kartonból vágott létrával, és kábelből meg üvegmosóból összerakott seprővel, kis kalappal, azon lóherelevél... Tündériek voltak, nagyon nagy sikerük volt, állatira élvezték a farsangot is... Aztán erre rákaptunk. Jó, időnként felhasználtam régi jelmezeket, sőt, kaptak boltit is egyszer-egyszer, de a Kicsi oroszlánsörényét egy sapkára bojtonként varrtam fel... meg mittudomén, nem az a lényeg, csak annyira jó volt!!!!

Most negyedik éve már, hogy dolgozom, és van is lelkifurdalásom rendesen, mert nem mindig jut időm rájuk, a farsangra. Van még egy-két fontos pont, a karácsonyi, húsvéti együtt-készülődés, a saját kezű torta a szülinapokra, de a farsang, az már nem az igazi. Idén is szűk két napom volt egyáltalán átgondolni, az első terv a Mátyás király volt, ezt elvetettem, mert nem találtam meg hozzá azt az inget, ami jó lett volna.... aztán Messi akart lenni a gyerek, de mez égen-földön nem volt, hogy egy nap alatt megszerezzem, itthon megcsinálni meg túl nagy meló lett volna...

Bementem tegnap estefelé egy turiba, de esélytelen voltam... Volt egy csomó csontváz, meg pókember, meg mittudoménmik, már majdnem megvettem, amikor rámvigyorgott egy barna köpeny. Na, azt megvettem. Meg egy csokor hurkapálcát, és fekete kartont. (Imádom a kedves papír-írószeresemet, amikor bementem, és varázspálcát kértem, a szeme se rebbent :))

Itthon kissé szorongva adtam elő Neki, mit akarok: a hurkapálcát bevontam fekete kartonnal, meg celluxszal körberagasztottam, egy filccel rajzoltam a homlokára egy villám alakú sebhelyet, kapott egy régi szemüveget, meg a köpenyt, ő lett Harry Potter. De kár volt szoronganom: a gyerek állati boldog lett a jelmeztől, és egész este varázsolt, és szuper volt!!!!

De ma elmesélte: kinevették. Nem nagyon, de mégis. Rajta kívül szinte mindenki bolti jelmezben volt, és őt kinevették. Hát majdnem bőgtem. Hogy én megalázom a gyerekemet, amikor közben meg pont azt érzem, hogy nem, nem csináltam rosszul?! Hogy fontos, hogy törődjünk a gyerekkel, és ez az ilyesmiken is látszik??? Megértem én, ha anyának nincs erre ideje, én is dolgozom, basszuskulcs. Nem bántok én senkit, aki megveszi a bolti jelmezt, az én gyerekemen is volt már, amikor végképp nem volt ötletem meg időm... de kinevetni?!

És a poén?? Hogy Ők, a két Nagy, mondták nekem: ne már, anya, ez tényleg sokkal szuperebb volt, mint a bolti, akkor is - nem kell mindig a más véleményével foglalkozni!!!

...és jött a nátha.... (hovatovább több a kudarc, mint a siker)

Nem vicces.

Valamelyik este séta közben jól kifázott a torkom. Másnap még  rásétáltam, rátornáztam; igaz, az esti séta helyett már megkértem egyik kollégát, hogy hozzon haza.... De akkor már mindegy volt :( Tegnap még csak köhögtem, ma már tüsszögök is... :(

Így aztán ez csak egy rövid helyzetjelentés, aztán kihasználom, hogy pihenőnapom van, és gyorsan ágyba bújok egy teával, meg kordicepsszel, és lándzsás utifű sziruppal.

Holnapra meggyógyulok :)

Hopp, még egy dolog. Ha már ez így van, kérek mindenkit, akinek tutinak tűnő tippje van nátha és társai ellen (kevés gyógyszer, sok alternatív), írja már le ide!

Minden hónak hó a vége...

Tegnap összesen 13 km-t tettem a lábamba.

Még tegnapelőtt húzódott meg a vádlim, hazafelé jövet. Morogtam is... jópofa dolgok ezek: két hétig írják mindenhol, még a havazás előtt, hogy minden háztulajdonos köteles eltakarítani a havat, mert veszélyes, mert húmekkora büntetés, mert blabla.

Aztán megjött a hó, és egy napig, míg esett, senki nem dugta ki az orrát, amit végülis megértek, abszolút sziszifuszi jellege volt a dolognak aznap - de nem takarították az utakat sem, ami pedig ugye nem a háztulajdonosok feladata (bár itt a környékünkön nem egy háztulaj megtette, hogy a háza előtt az út teljes szélességében eltolta a havat, amiért külön köszönet nekik, tekintve, hogy sok helyen nincs járda, és az autósok az egy lapát szélességű feltakarításokat nemigen tisztelik meg azzal, hogy nem mennek rájuk.) Sőt. Az utakat még másnap sem takarították. Meséltem, hogy egész vasárnap egyetlenegy hókotrót láttam, annak sem volt üzemben a kotrója??? Leesett állakkal bámultuk egy jó darabig, annyira röhej volt....

Na de hétfőn... reggel már azt néztem, hogy a háztulajdonosok kilencven százaléka legalább a hónak azt a részét eltakarította, amit nem tapostak le, de a főbb utcákon pl a buszmegállók és a zebrák hegyekkel voltak körülvéve. A hétfő reggeli legjobb vicc tényleg az volt, hogy a környékbeli buszmegállók szépen le voltak takarítva, a táblától a díszburkolat végéig, de a járda, amin meg lehetett volna közelíteni, nem - és az éjjel dolgozó hókotrók az út szélére halmozták az utak havát, vagyis a buszra felszállás is érdekesen működött (vegyük például az én három, egyenként kevesebb, mint százhúsz centi magas gyerekemet, a hatvan centire feltornyozott hóban. Egész vicces, amíg játszani viszem ki őket, de amikor suliba kell menni, na, akkor valahogy nem élvezem)

Húszméteres hó Japánban - de az út, az tiszta

Estére annyit romlott a helyzet, hogy nem csak hegyeket kellett másznom minden útkereszteződésben (vajon, ha egyszer a járdákat takarítaná meg először a város, zebrástul, mit lépnének az autósok, ha nekik kellene hegyet mászni a zebrák két oldalán feltornyozott hóban?!), de a hegyek, az idő enyhülése miatt, még csúsztak is. Remek volt. Bár tök jó gyakorlat: Lendületes gyaloglás, közben figyelj az egyenletes, orron át való légvételekre, és nehezítésképpen még káromkodj is végig, kifulladás nélkül, változatos szavakkal.

Szóval tegnap nem túl vidáman ébredt a bal vádlim. Ettől még persze a gyaloglást nem hagytam ki: be a városba, a szokásos 4,3 km; gyors reggeli a melóhelyen, majd elgyalogolni 2,2 km-t a masszőrhöz, onnan vissza melóhelyre, egy torna, és munkakezdés... (éljen a masszőr, amikor észrevette a vádligörcsöt, fél perc alatt kimasszírozta. Rendes fazon)

Estére már, köszönhetően a napközben szikrázó napsütésnek, a legtöbb helyen jól járhatóak voltak az utak (ahol nem, ott persze nagyon nem).

És a hó - a hó gyönyörű :))

Mit meg nem tesz egy kis csalódás?!

Tegnap állati mérges voltam. Annyira, hogy még a jó kis kajámat se fotóztam le, amit ebédre készítettem, pedig kár érte:(  De a receptet majd leírom, és mivel a kölykök is szeretik, minden valószínűség szerint a napokban újra sor kerül rá.

Meg még annyira voltam mérges, hogy reggel a barátném javaslatára ráálltam a mérlegre ("pisilés után, ivás előtt"), hogy még mérgesebb legyek, a próbálkozás miatt is: 76,5 kg voltam. Itt aztán elszakadt a cérnám. Mert jó, életmódváltás főleg, meg jó, nem rapid koplalóst játszom, meg jó, tényleg, a víz is ott van, meg jó, persze, igazad van, igen, igen, tényleg - de a fenébe, én fogyni akarok!!!! Én igenis le akarok adni augusztus végére húsz kilót, mert annyi rajtam a felesleg!!!! (igen, ide nyugodtan tessék elképzelni a dacos toppantóst.)

Így aztán a következő dolgokra ragadtattam magam,még tegnap:

Curves terem, ahova járok
- de a szalagozást még nem próbáltam

 - felhívtam egy helyet, ahol nyirokmasszázst csinálnak, és bejelentkeztem ma délelőttre
 - beiratkoztam a félórás női tornára, újra, ez különben tökjó volt, mert a csajok örültek, hogy újra megyek
 - és bevettem egy vízhajtót, abból, amit még régen a doki felírt. Ezt amúgy megbántam, mert onnantól kábé félóránként, később másfél óránként látogattam a mosdót, éjszaka is.

Vagyis, mondhatjuk, bekeményítettem. Lehet nevetni :)

Tegnap kétszer gyalogoltam le az otthonom és a melóhely közti, több, mint 4 km-es távot, és még tornázni is voltam. (érzem a lábam, teljes hosszában.)

Tegnap halat ettünk, barna rizzsel, meg egy olyan káposztás-virslis egytálételt, anyukám "találmányát", mindkettő receptjét hamarosan hozom.

Ja, igen. Ma reggel mérlegre álltam (és nem csinálok többet ilyet, viszont az elégtételem megvan): 73,5 kg-ot mutatott :P

:)

Mérés - az első hét vége

Kezdek félni :)

Mindjárt fél kilenc, ekkorra időzítettem magamnak minden vasárnap este a heti mérést (bár azon még gondolkodom, hogy körméreteket érdemes-e nézni ilyen sűrűn, vagy elég csak havonta... még meggondolom)

Most van végképp bűntudatom, a nyilvános egész heti lazsálás miatt (és tényleg csak néha cseng a fülembe Stefan Milota hangja... kis lépések... lassacskán... jáj...)

Hát akkor....



áááááááááááá.... le se írom :(( Csak az vígasztal, hogy holnapután telihold, ami mindig azzal jár nálam, hogy még inkább megtartom a vizet, mint egyébkor - ez nem kifogás (bár most annak használom), sajnos. No, hát: 77 kg vagyok, vagyis tervezett mozgással, jóval több zöldséggel és rosttal, nasi nélkül - igaz, csülökkel és forralt borral - egy kilót sikerült felszednem egy hét alatt.

Na, most kellene a biztatás.... Innen szép nyerni... nem?

Recept - zablisztes-tönkölyös kenyér

Zablisztes, tönkölyös kenyér

• 4 dl víz
• 2 kk só
• 3 ek olívaolaj
• egy bögre finomliszt
• késhegynyi aszkorbinsav
• egy bögre tönkölyliszt
• egy kk sikér
• egy bögre zabliszt
• egy bögre rozsliszt
• egy ek nádcukor
• egy kis mérő élesztő

Recept - kenyér dzsekiben

Mindig eszembe jut férj középiskolai angoltanárja, aki nem magyar lévén, kissé nehezen mozgott a magyar kifejezések között; ő nevezte a bundás kenyeret a címben jelzett módon :)

Kenyér dzsekiben

Nagyon szeretjük a bundás kenyeret, ezerféle változatban készítjük, töltve, mustárosan, sajttal, satöbbi, satöbbi - nade most aztán, hogy azért mégiscsak illeszkedjen visszafogottabb étrendünkbe (naaa... a csülköt nem mi ettük, oké?! :D), valamit ki kellett találnom rá.

Színes kiegészítők :)

Ezért aztán a jó kis ezermagvas kenyeret felszeleteltük, és felvert tojásban megmártottuk, aztán reszelt sajtba hempergettük, majd a kis olívaolajjal kikent kontaktgrillben sütöttük készre. Nagy sikere volt! :)

Recept - Sült csülök gombával, tormakrém levessel

Tél van. Igazán tél van, nem úgy, mint ahogy mostanában volt, nulla fok körüli hőmérséklettel, hamar elolvadó, lucsokká váló hóval - hanem igazi, kemény, hideg, havas tél van, amikor megfagy a lélegzeted, és hempereghetsz a hóban, és minden szép és vidám és játszós és boldog :)

Tormakrém leves - akár Valentínóra, szeretettel

Ehhez a télhez illően télit főztem a napokban.

Veszek egy füstölt csülköt, és megfőzöm, sóval, borssal, babérlevéllel. Még melegen kifordítom belőle a csontját (a kölkek boldogok tőle :)), aztán eligazgatom, félreteszem pár órára, míg kihűl.

A levéből egy-két bögrényit félreteszek, a többiből pedig kis világos rántással, egy doboz főzőtejszínnel, és egy üveg tormával krémlevest főzök, amit levesgyönggyel, vagy pirított kenyérkockával tálalok.

Gombás csülök puliszkával

Amikor a hús kihűlt, éles késsel felszeletelem, és egy mélyebb tepsi aljába leteszem a szeleteket, úgy, hogy aláöntök előbb egy kicsit a léből. A tetejére kedvem szerint gombaszeleteket, vagy karikázott párolt hagymát szórok, és vajat morzsolok rá. Meglocsolom a levével, és forró sütőben átsütöm.

Köretként puliszkát főzök, amit, ha megdermedt, szeletelve teszek a tányérra.

Tél, hó, forralt bor

Jó kis pár nap van mögöttünk :)

Csütörtökön a kollégáimnak főztem, csülköt, meg tormakrémlevest. Meg is állapítottam, hogy kezdek teljesen elszokni a nehéz kajáktól, mert persze megkóstoltam a csülköt, és begörcsölt tőle a gyomrom... a többieknek szerencsére nem volt ilyen gondjuk, én meg annyira szeretem, ahogy élvezettel esznek ...:)

Pénteken viszont nagyot bűnöztem.... Este baráti társasággal biliárdozni készültünk, na, oda nem jutottunk el, viszont fellendítettük a belváros forraltbor-eladását, és azt hiszem, a pálinkafogyasztás is megugrott egy csöppet.

Csodaszép a környék ilyenkor

Ettől  - naná - másnapra bűntudatom lett, így aztán a beállt havazásnak köszönhetően extrém sportolóba mentem át: a sziszifuszi jellegű hólapátoláson túl a napi sétámat is hófúvásban tettem meg. Meg is állapítottam, hogy nagyon kevesen gondolták úgy, hogy érdemes próbálkozni a telkek előtti hóeltakarítással, beleértve a benzinkutakat és a hipermarketeket is. Egyedül a közlekedési vállalaton láttam az igyekezetet, ami a buszmegállók takarítását illeti - de tény, hogy az is hamar feledésbe merült.

 De hogy milyen gyönyörűvé tud tenni egy várost egy kis hó.... Minden fehér, minden puha, az autók, az a kevés, ami kimerészkedik, lassan járnak, minden csendes, még akkor is, amikor közvetlenül melletted egy csapat gyerek ujjong a hónak :)

Az ilyen képekről mindig a Micimackó jut eszembe :)

És tényleg rá lehet szokni a mozgásra, ezt még sose hittem el senkinek!! :) Férj este rávett, hogy busszal jöjjek haza, és belementem, de úgy megbántam.... nem mertem később kimenni a buszhoz, bár sejtettem, hogy lassabban ér oda, ezért majd' megfagytam, mire fel tudtam rá szállni, és közben azon gondolkodtam, hogy ennyi idő alatt, ha gyalogolok, már bemelegedtem volna, és mindjárt jobb lett volna a kedvem... Úgy nézem, nem sok hasznát fogom venni mostanában a bérletemnek :)

Kilátás a kertre

Este mérés, és félek, nem sok jót látok majd :) Nem mondhatom, hogy mintaszerű első hetem volt....

Mozogni jó

Szombaton azért szerettem nagyon az előadást, mert az volt a kulcsszó: kis lépésenként. Ez tetszett, ettől az az érzésem támadt, hogy jó lesz ez nekem, hiszen nem akarja fenekestül felfordítani a világomat, hanem hagy a saját ritmusomban.

Na de akkor azt mondta az előadó,hogy tűzzünk ki célul heti hét edzést. Hökk, mondtam: mi van?! Kis lépések?! És ő folytatta: mert jól elhatározzuk, hogy minden nap edzünk, de aztán hétfőn túl hideg lesz, kedden éppen nincs semmi, akkor megyünk, de szerdán tökjó műsor van a tévében, csütörtökön meg a haverokkal el kell menni egyet biliárdozni, aztán pénteken éppen edzünk egyet, de szombaton az egész család oly ritkán van együtt... és vasárnap.... a bűntudat kivisz minket megint - mennyi jött össze?? a hétből??? Három. 

Hát ez nagyon jellemző :)

Én kétféle edzést határoztam el magamban.

 Az egyik nagyon régi kedvencem, a gyaloglás (jó ég, kamaszkoromban egész délutánokat tudtam elborult fejjel körbe-körbe sétálni a városban, a világ miértjein elmélkedve, hihi.... nem beszélve a terheskori maratonjaimról...:) ), a másik meg egy viszonylag új, jól félbehagyott kedvenc, egy olyan félórás, nőknek való tökély. 

Utóbbinak mindenféle speckó vonzatai vannak, mint például az ára, meg aztán ruha is kell hozzá (azért mégse megyek már az itthoni, jól bevált, kényelmesen kitérdelt mackóalsóban, na. )... szóval még nem kezdtem bele, de napok kérdése, esküszöm :)

Az előbbit régebben kezdtem már, de most direktbe teszem át. A munkahelyem és a házunk közötti távolság 4,3 km. Ezt olyan ötven perc alatt teszem meg gyalog. (Ez akkor derült ki, mikor egy időben rendszeresen lemaradtam a buszomról, ami este féltíztájt már nem annyira gyakran jár...) Na, ez már nem olyan rossz edzés, ha mondjuk reggeles műszakban odafelé, estésben visszafelé gyalog járok. Akkor, amikor a családnak (és az egyéb intéznivalóknak) úgyis mindegy:)

Viki meglepije. Nagyon tetszik :)

Eddig kétszer lett volna alkalmam a héten a gyalogláshoz ez alapján, de sajnos mindkétszer cipekednem kellett - említettem már az autó nélküli bevásárlást, ugye? De tegnap..! 

Tegnap fodrászhoz mentem. Ez is rámjön időnként, hogy valami mást, valami klasszat (ugye, mostanában úgy is szól, hogy valami fiatalost, brrrr), és most, hosszú évek után, néhány hónapja találtam egy nagyon belevaló, bátor, klassz fodrászt. 

Tehát délután kettőkor elindultam, egy szál pólóra kabátban, a mínusz tíz fokban. Tizenöt perc után már kinyitottam a kabátot, és meglazítottam a sálamat. Állati jó volt az idő, sütött a Nap, fel voltam dobva, szuper volt! A tervezett szűk ötven perc alatt beértem, és a kezem kesztyű nélkül meleg volt. 

Nem mellesleg kaptam egy szuper sérót, meglepetés kék csíkkal :) 

Recept - kenyér (a mai változat)

Kenyérsütő gépet vettem úgy bő egy éve, amikor már nagyon nehezen tudtam kézzel gyúrni. Az izületeim lazák és fájékonyak, öröklötten, sajnos... ezért, bár a kenyérsütésben leginkább azt szerettem, hogy kellemesen fárasztó fizikai munka, inkább helyettest vettem fel. Nem is baj, sok időt spórolok vele, azon kívül sokkal változatosabb recepteket tudok kipróbálni, mint régen. A mai kenyerem rozs- és tönkölylisztes, zabpelyhes kenyér lesz. Az adagok kétlapátos gépbe, közepes méretűre vannak kipróbálva, és általában a "francia kenyér" programot használok, ahol nem, ott külön jelzem. A hozzávalókat a bepakolás sorrendjében írom.

Félbarna kenyér rozs- és tönkölyliszttel

Zabpelyhes kenyér

• 4 dl víz
• másfél kis mérő (kk) só
• 4 ek olívaolaj
• 2 pohár BL55 liszt
• késhegynyi aszkorbinsav
• fél-háromnegyed kk sikér
• fél pohár rizsliszt
• fél pohár világos rozsliszt
• fél pohár tönkölyliszt
• a tönkölyliszt fél poharát feltöltöm zabkorpával és búzacsírával, ezt is hozzáadom
• egy ek (nagy mérő) nádcukor
• egy kk (kis mérő) élesztő
• és a gép sípolásakor, amikor jelzi, hogy jöhetnek a magok, kap fél pohár zabpelyhet is

Csalok, mert a második kelesztésnél ki szoktam venni a lapátokat, és megformázom kicsit a kenyeret. 

Jegyzetelnem kellett volna...

Elkezdtem blogot írni.

 Meg is osztottuk férjjel a fészbúkon, jöttek is olvasni, kaptam is megjegyzéseket... :)


És igen, jegyzetelnem kellett volna, mert most hogy fogok mindenre válaszolni?! Pedig érzem, hogy úgy lenne jó, ha interaktív lenne ez az egész, és nem csak a levegőbe blogolgatnék, feketén, mint az eperfa lombja... (kösz, Kistesó!) Most írom akkor, hogy ha valakinek van valami megjegyzése, biztatása, beszólnivalója, tessen csak bátran, ide, van megjegyzésre lehetőség! (beszólni akarókat csak arra kérem, hogy előre moderálják, ne nekem kelljen... kösz)

De akkor válaszoljunk.

Kezdem a legjobbal. Sok biztatást kaptam, nagyon sok drukkot, ez jóó, abba ne hagyjátok!! :) A pozitív visszajelzés mindig felpörget, állatira motiválttá válok tőle. Köszönöm.

Valaki azt kérdezte, mire fel ez a nagy diétázás...

Nem tudom, nem érzem olyan nagynak, de tényleg. (Egyelőre be se indult igazán, csak az előzetes összefoglalás történt meg, kábé. Tegnap például annyira nem volt időm egy rendes kajához, ez egyébként gyakran előfordul, hogy este, mikor hazaértem, megettem az egyébként vacsorára vitt, és meg nem evett pulykaszárnyat a kuszkusszal. Illetve csak a felét.
Kuszkusz száraz lett...:// Mert mire rájöttem, hogy lehet hatékonyan megcsinálni, indulnom kellett a munkába, és nem párolódott meg rendesen. Na, ezt megettem, nem nagy mennyiség.... és eszembe jutott, amit egy ismerős mondott, hogy nem gond ez sem, csak menjek el utána sétálni egy húsz percre.... de este is volt, hideg is volt - nem ment :( :) )
Hát szóval nem olyan nagy diéta ez, az alapokat régen csinálom már, a gyaloglást, a kenyér- és tésztakevésevést...
 Aztán... mi gyerekeink nem nagyon nasiznak, és hát igazából eszükbe se nagyon jut (ennek a nagyja még régről, a tejallergiával kezdődött, mert igazából nem nagyon van olyan nass, beleértve a ropit is, amiben nincs tejszármazék... aztán, mire oda jutottunk, hogy lehet őket terhelni meg lassan el is múlik a dolog, leszoktak az édesség nagyjáról) .. és nekik pont megfelelő nasi a gyümölcsjoghurt meg a müzli, szerencsére.
Mi sose főztünk zsírosan, az én anyám töltött káposztája olyan könnyű, hogy azt egy menő étterem már lájtnak adná el :)  De pl nem vagyok hajlandó lemondani az évi nemtúlsok alkalomról, amikor pörköltet eszünk, és a pörköltet semmiképpen nem csinálom olajjal, pláne olivával :)

rozsszelet sonkával és retekkel

Nekem inkább ott kell nagyon átállni, hogy eszembe jusson megenni azt az almát, felvágni azt a retket, ami a hűtőben van. Mert lusta vagyok. Egyszerűen időpazarlásnak tartom megfejelni az ötperces evésemet másik ötpercnyi zöldségpucolással, pl. (tessék, a lelkem legsötétebb bugyrai :)) már sose leszek tökéletes... :D) A gyerekeknek megcsinálom, bár arra is kényszerítenem kell magam, de hogy magamra "pazaroljam"?! Na, nálam itt a buktató. (Ebben egyébként nagyon számítok apájámra. khm.)

Volt olyan is, hogy a zöldségcsipsz meg a gyümölcsszelet nem az igazi. Tényleg nem, nem is állítottam, ha ez jött le, akkor pardonbocsánat. Ezeket az "agyonfeldolgozott" cuccokat viszont, amikben az összetevők közt nem látok tartósítót, ízfokozót, és nem túl magas a cukor- és zsírtartalmuk, mint ez előzőben említett dolgok, jó alternatívának találom olyanok számára, akik utálják a zöldséget, meg a gyümölcsöt. Sok ilyen gyereket ismerek, például - na, nekik nasi helyett ezeket jó ötletnek tartom odaadni. És finom, tehát néha én is venni fogok :)

Ma egyébként bevettem az első bogyóimat. Sőt, itt a lépésszámláló a bokámon, aminek köszönhetően megállapítottam, hogy mire a kölkeket elindítom az iskolába, már megtettem ezerkétszáz lépést :)) Na persze, ez nem a sport része, csak érdekesség.

Nagyon szépen süt a Nap! Mellé egyébként mínusz 11 fok van. Gyönyörű napot kívánok mindenkinek!