Évek óta probléma. A súlyom. Az erőnlétem. Az ödémám. A fájó izületeim, a frontérzékeny térdem, derekam, fejem. Tisztára, mintha nagymamakorú lennék, pedig dehogy!! Harminchat leszek az idén, két évvel fiatalabb vagyok, mint anyukám volt, amikor végre érett, igazi nőnek érezte magát. És én is inkább érzem magam jelenleg kölyöknek, mint felnőtt nőnek. Csakhogy amit látok... amit érzek, nem a lelkemben, hanem fizikailag... hát, az nem oké.
És most lett elegem. Nem először, de most végleg. Most aztán megváltozom, megváltoztatom, lefogyok, megjavítom, meggyógyítom.
Nagy kalandok kezdődnek most, remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése