Tegnapelőtt este igaz pánikban meredtem a lábamra, majd a naptárra... és majdnem kiugrottam az ablakon (lebeszéltem magam. Ez az épület kétszintes, a legmagasabb ablakból is max combnyaktörés lett volna a vége. Megéri az?! A legközelebbi diéta előtt a tizennyolcadikra költözöm). Rájöttem, hogy megint telihold, lassan az egyéb ödémásító dolgaim is következnek, plusz ugye melegebb van, mint egy hónapja. Kész, ha nem ugrás, akkor kötél. Vagy mittomén. Vagy elmegyek világgá.
Különben is, hogy tudhat az ember rendesen életmódot váltani, ha a nagyratörő terveit rendszeresen derékba töri tüneményes édesanyja a segítőkészségével?! Mert főzni csak akkor tudok, ha előbb anyukámat összekötözöm egy sarokba, vagy elküldöm a Bahamákra nyaralni, onnan nem tud hazajönni segíteni.
Most elég sokat van itthon, szabadságon, ilyesmik, és mióta busszal járunk, a segítős kedve az egekbe szökött. Na persze, imádom érte. De pl kitalálom, hogy ma csirkemellcsíkokat fogok grillezni, salátával, tzatzikimártással - és mire hazaérek, itt az öregtarhonya, meg a rántott leves :)
Finom, naná. Sőt. Egyenesen isteni, és még diétátlannak se mondhatom nagyon, mert zsír nélkül készült, kis rántással. Vagy hurka, természetesen krumplival. De ne legyek igazságtalan :) Mert tegnap pl grillezett szűzérmék voltak káposzta-répa-csicsóka összeállítású salátával, aminek csak két apró hibája volt (azon túl, hogy kevés voooolt): a szűzérméket vajon grillezte, a salátára olajat tett. Ja? és főzőtejszínből, szójaszószból, egyéb titkos összetevőkből mártás volt hozzá. (ezen a ponton akartam komolyan kötelet, meg ablakot, meg villanysütőt a fejemnek). Hát szóval imádom az anyukámat :))
Aztán: oké, igazából nem diétázom. Életmódot váltottam, a legnagyobb változás a rendszeres, célzott mozgás, meg a rettenetes mennyiségű zöldség, amit megeszek. Szeretem a zöldséget, de mindig lusta voltam előkészíteni, hogy megegyem. Most rászorítom magam. Meg a gyümölcs. Abból is jó sok (inkább a savanyúak, mint az édesek, nem, nem kérem felemlegetni a málnát a tejjel, köszönöm:P). Szóval alapvetően kikérem magamnak, hogy diétáznék, nem. És már arra is rájöttem, hogy nem kilóban akarom mérni az átalakulásomat, mert nem lesz meg a húsz kiló, ha sportolok (az izom ugye nehezebb a zsírnál, csak sokkal kisebb térfogatú.). De meglesz a három ruhaméret, ha belehúzok. Vagy nemtomhány, még utána kell néznem a ruhaméreteknek, hogy be tudjam lőni. Van néhány nadrágom eltéve a régi szép időkből, majd megnézem őket. Vagy bemegyek egy farmerboltba, és felpróbálok egy farmert, aztán belövöm a célt :) Hehe. Lökött tyúk, tudom én...
Hát igen, ilyesmikkel terelgettem. A témát, ugye. És már majdnem lekéstem a tegnapi tornát, ahol mérős napom volt. Majdnem direkt lekéstem. Hoppá, sajnos bocsi nem tudtam jönni, holnap már nem érvényes, mérjünk inkább a jövő hónapban, köszi, minden nagyon szép, minden nagyon jó, hagyjuk a témát, sok a dolgom, viszlát.
Fúj.
Be voltam tojva, na. Különben is, a szűzérméket állati sokáig nassoltuk tegnap. Zabás napom volt. Időnként rohamban tör rám a zabálhatnék, olyankor képes vagyok reggeltől estig enni. Jó, tegnap főleg gyümölcsöt ettem, meg szűzérmét. Mártással. Vajon grillezve. olajas salátával (Levin módra, a szerk. megj.) És mostanában karalábét nassolok, meg zellert, meg répát. De akkor is. Mondtam is a curves-ös segítőmnek, hogy nem állok rá a mérlegre. Nem és nem. Mérjen centit, de kilót nem mérhet, nem fogytam, híztam, brr. Állati hisztis voltam, bár kívülről talán nem annyira, mint belülről...
Na, le lettem cseszve. Nyilván kedvesen meg humorral, de alaposan. És persze megmértek. Aztán lecsesztek megint, hogy mit kell feleslegesen előre hisztibe pörgetnem magam, de akkor már nem érdekelt :))))
Eredmények:
mell: 110 cm (-2 cm)
derék: 86 cm (-5 cm, hát ez derék :) éreztem is, hogy lötyög a nadrágom... rá is jöttem, hogy kinyomom a hasam, hogy le ne csússzon a nadrág... ettől meg nem látszom túl kecsesnek :))
csípő: 114 cm (-0)
comb: 63 cm (-0)
kar: 30 cm (-0)
zsír: 39,3 % (-2,3%)
súly: 75,9 (-1,5 kg)
Azt mondta a segítőm (edző? edző.), hogy a gyaloglás miatt nem szabad várni, hogy a combom-csípőm nagyon csökken, mert épül az izom. Ahhoz képest... még jó is :)) - jól meg is ajándékoztam magam egy Curves-ös kulcstartóval :)))
... és ma (szabadságon vagyok, mert a Középsőnek nincs jól a gyomra) csirkemellcsíkokat grillezek estére, tzatzikival :) (Anyukám természetesen lereszelte nekem a saláta hozzávalóit... :))) De már elment dolgozni :))
Bravó Borsó! Ne add fel! Ha kell egy kis lelkesítés, szólj bármikor pompom táncolok neked, cska az ugrálásos részt hagynám szülés utánra! Aztán majd együtt nyomjuk, Anya!
VálaszTörlésArany Drága Csillagom, de jó, hogy benéztél :) Kell a lelkesítés, nagyon kell, minden mennyiségben, de kibírom, míg mexületik a Csepped:)) Addig majd jól elképzellek :))
VálaszTörlés