Első nap (kezdeti nehézségek)

Na jó, hát nem tervezem, hogy minden nap agyramenő részletességgel leírom, mibe akar beletörni a bicskám :) De azért, hogy képet kapjunk a körülményekről, nézzük a tegnapi napomat, ami sok szempontból átlagosnak mondható.

Először is, ma kábé negyven napja nincs autónk. Illetve van, de - ahogy a gyerekek mondják - kórházban, szolidan csak a motorja ment tönkre, a szerelő bizakodik, én kevésbé. Szóval Dzsipi pihen, mi buszozunk.  Minden nap. Elvégre suli, ovi van, dolgozni kell, ésatöbbi.

 Tehát tegnap reggel, mivel délutános voltam, keltünk, apjának-gyerekeknek mézes kenyér, nekünk kávé - igenis, kávé, franciásan készítve, pumpás "kávéfőzővel", sokkal ízesebb, de gyengébb, mint a főzött, sőt, horribile dictu, tej, igaz, csak másfél százalékos, sőt, nádcukrot is kapott (na tessék. Rombolom az imidzsemet, rögtön az elején...), és rohanás a buszhoz, én is, mert eljött a napja a havi nagybevásárlásnak, most először autó nélkül.... Mi a város egyik végén, ovi-suli középen, szeretett hiperünk a város átellenes végén, egyszóval a helyzet ideális a szombaton említett sportosabb életmódhoz.
Nem baj, megoldjuk :)

Felültem egy buszra, ki a faluszélére, és bevásáltam. Vettem olivaolajat. (szívtam a fogam, mert bár nem a legdrágább, legszűzebb változatot vettem meg, ez se volt olcsó). Azt gondoltam, itt az idő: előveszem a jó kis öntöttvas serpenyőmet, meg a kontaktgrillt, ott készülnek majd a húsok. Vettem zellert, mert egyszer egy rapid diétában idegességemben (meg kellett volna főzni, brrr.... de zsírégető hatású, csak meg kéne enni....) minimális olajjal bordás serpenyőben szeletelve megsütöttem, és pillanatok alatt elfogyott, szóval csipsz rulez; vettem avokádót, kétfélét, (már körvonalazódik egy recept a fejemben, de még érnie kell, az avokádónak és a gondolatnak is), vettem biokuszkuszt, teljes kiőrlésűt (egyszer ettem  aszaltszilvás-gesztenyés csirkehússal, azt is meg kéne csinálni), és vettem a gyerekeknek müzlit a szokásos reggeli pehely helyett. Meg ilyesmik. Rögtön meglett a sport is, jelesül a súlyzózás, mert amikor vásárolok, mindig elfelejtem, hogy busszal vagyok, és megveszem a három liter tejet, meg a kiló nádcukrot, pl. Aztán persze cipelhetem.

Mázli, hogy közel a busz.

Férjhez érve azért a cucc felét kipakoltam, súlyzózzon ő is:)

Ezután megállapítottam, hogy hazajönni már nincs értelme, fordulhatnék is vissza, szóval beiktattam két-három régen halogatott ügyintézést. (a kínaiak szerint naponta 8888 lépést kell megtenni az egészséges élethez. Ez amolyan szerencseszám. Az utóbbi hetekben rendszeresen megduplázom.)

Az egészséges tányér

Ja, igen. Közben ettem is. Tejeskávé volt hatkor, fél tíz tájt kapott a bensőm egy kis gyümölcsszeletet, amit tegnap fedeztem fel, préselt gyümölcs, némi - kevés! - maggal párosítva, ostyában, isteni nasi; déltájt ittam egy bögrés levest (én nem tudom, el lehet-e hinni, ami rá van írva,hogy nincs benne tartósító meg ízfokozó, de nagyon jólesett), és két szelet puffasztott rizset ettem bolti zöldségcsipsszel (utóbbi finom, de állati drága. Nem vesszük fel a rendszeresen vásárlandók közé), este pedig szintén pufirizset, mozzarellával. Nem voltam éhes. Igaz, a munkahelyen akkora pörgés volt, hogy a negyed hatkor elkezdett vacsorát negyed nyolckor sikerült befejeznem. Tízre értem haza este, gyors puszi a kölkeknek, berogytam az ágyba egy gyümölcsszelettel, olvastam még kicsit, aztán tizenegytájt filmszakadás-szerűen elaludtam.

Ma már túlvagyunk a reggelen, mindenki beért, én mindjárt kenyeret sütök. Tényleg. Hát lesznek itt receptek is, miért ne? :)