Minden hónak hó a vége...

Tegnap összesen 13 km-t tettem a lábamba.

Még tegnapelőtt húzódott meg a vádlim, hazafelé jövet. Morogtam is... jópofa dolgok ezek: két hétig írják mindenhol, még a havazás előtt, hogy minden háztulajdonos köteles eltakarítani a havat, mert veszélyes, mert húmekkora büntetés, mert blabla.

Aztán megjött a hó, és egy napig, míg esett, senki nem dugta ki az orrát, amit végülis megértek, abszolút sziszifuszi jellege volt a dolognak aznap - de nem takarították az utakat sem, ami pedig ugye nem a háztulajdonosok feladata (bár itt a környékünkön nem egy háztulaj megtette, hogy a háza előtt az út teljes szélességében eltolta a havat, amiért külön köszönet nekik, tekintve, hogy sok helyen nincs járda, és az autósok az egy lapát szélességű feltakarításokat nemigen tisztelik meg azzal, hogy nem mennek rájuk.) Sőt. Az utakat még másnap sem takarították. Meséltem, hogy egész vasárnap egyetlenegy hókotrót láttam, annak sem volt üzemben a kotrója??? Leesett állakkal bámultuk egy jó darabig, annyira röhej volt....

Na de hétfőn... reggel már azt néztem, hogy a háztulajdonosok kilencven százaléka legalább a hónak azt a részét eltakarította, amit nem tapostak le, de a főbb utcákon pl a buszmegállók és a zebrák hegyekkel voltak körülvéve. A hétfő reggeli legjobb vicc tényleg az volt, hogy a környékbeli buszmegállók szépen le voltak takarítva, a táblától a díszburkolat végéig, de a járda, amin meg lehetett volna közelíteni, nem - és az éjjel dolgozó hókotrók az út szélére halmozták az utak havát, vagyis a buszra felszállás is érdekesen működött (vegyük például az én három, egyenként kevesebb, mint százhúsz centi magas gyerekemet, a hatvan centire feltornyozott hóban. Egész vicces, amíg játszani viszem ki őket, de amikor suliba kell menni, na, akkor valahogy nem élvezem)

Húszméteres hó Japánban - de az út, az tiszta

Estére annyit romlott a helyzet, hogy nem csak hegyeket kellett másznom minden útkereszteződésben (vajon, ha egyszer a járdákat takarítaná meg először a város, zebrástul, mit lépnének az autósok, ha nekik kellene hegyet mászni a zebrák két oldalán feltornyozott hóban?!), de a hegyek, az idő enyhülése miatt, még csúsztak is. Remek volt. Bár tök jó gyakorlat: Lendületes gyaloglás, közben figyelj az egyenletes, orron át való légvételekre, és nehezítésképpen még káromkodj is végig, kifulladás nélkül, változatos szavakkal.

Szóval tegnap nem túl vidáman ébredt a bal vádlim. Ettől még persze a gyaloglást nem hagytam ki: be a városba, a szokásos 4,3 km; gyors reggeli a melóhelyen, majd elgyalogolni 2,2 km-t a masszőrhöz, onnan vissza melóhelyre, egy torna, és munkakezdés... (éljen a masszőr, amikor észrevette a vádligörcsöt, fél perc alatt kimasszírozta. Rendes fazon)

Estére már, köszönhetően a napközben szikrázó napsütésnek, a legtöbb helyen jól járhatóak voltak az utak (ahol nem, ott persze nagyon nem).

És a hó - a hó gyönyörű :))