Mozogni jó

Szombaton azért szerettem nagyon az előadást, mert az volt a kulcsszó: kis lépésenként. Ez tetszett, ettől az az érzésem támadt, hogy jó lesz ez nekem, hiszen nem akarja fenekestül felfordítani a világomat, hanem hagy a saját ritmusomban.

Na de akkor azt mondta az előadó,hogy tűzzünk ki célul heti hét edzést. Hökk, mondtam: mi van?! Kis lépések?! És ő folytatta: mert jól elhatározzuk, hogy minden nap edzünk, de aztán hétfőn túl hideg lesz, kedden éppen nincs semmi, akkor megyünk, de szerdán tökjó műsor van a tévében, csütörtökön meg a haverokkal el kell menni egyet biliárdozni, aztán pénteken éppen edzünk egyet, de szombaton az egész család oly ritkán van együtt... és vasárnap.... a bűntudat kivisz minket megint - mennyi jött össze?? a hétből??? Három. 

Hát ez nagyon jellemző :)

Én kétféle edzést határoztam el magamban.

 Az egyik nagyon régi kedvencem, a gyaloglás (jó ég, kamaszkoromban egész délutánokat tudtam elborult fejjel körbe-körbe sétálni a városban, a világ miértjein elmélkedve, hihi.... nem beszélve a terheskori maratonjaimról...:) ), a másik meg egy viszonylag új, jól félbehagyott kedvenc, egy olyan félórás, nőknek való tökély. 

Utóbbinak mindenféle speckó vonzatai vannak, mint például az ára, meg aztán ruha is kell hozzá (azért mégse megyek már az itthoni, jól bevált, kényelmesen kitérdelt mackóalsóban, na. )... szóval még nem kezdtem bele, de napok kérdése, esküszöm :)

Az előbbit régebben kezdtem már, de most direktbe teszem át. A munkahelyem és a házunk közötti távolság 4,3 km. Ezt olyan ötven perc alatt teszem meg gyalog. (Ez akkor derült ki, mikor egy időben rendszeresen lemaradtam a buszomról, ami este féltíztájt már nem annyira gyakran jár...) Na, ez már nem olyan rossz edzés, ha mondjuk reggeles műszakban odafelé, estésben visszafelé gyalog járok. Akkor, amikor a családnak (és az egyéb intéznivalóknak) úgyis mindegy:)

Viki meglepije. Nagyon tetszik :)

Eddig kétszer lett volna alkalmam a héten a gyalogláshoz ez alapján, de sajnos mindkétszer cipekednem kellett - említettem már az autó nélküli bevásárlást, ugye? De tegnap..! 

Tegnap fodrászhoz mentem. Ez is rámjön időnként, hogy valami mást, valami klasszat (ugye, mostanában úgy is szól, hogy valami fiatalost, brrrr), és most, hosszú évek után, néhány hónapja találtam egy nagyon belevaló, bátor, klassz fodrászt. 

Tehát délután kettőkor elindultam, egy szál pólóra kabátban, a mínusz tíz fokban. Tizenöt perc után már kinyitottam a kabátot, és meglazítottam a sálamat. Állati jó volt az idő, sütött a Nap, fel voltam dobva, szuper volt! A tervezett szűk ötven perc alatt beértem, és a kezem kesztyű nélkül meleg volt. 

Nem mellesleg kaptam egy szuper sérót, meglepetés kék csíkkal :)